Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

Mint bármelyik ember a Könyvtárban, ifjúkoromban sokat utaztam;
zarándokoltam, hogy felleljek egy könyvet, talán a katalógusok katalógusát,
de most, amikor szemem már alig tudja kibetűzni írásomat, a halálomra
készülök, alig néhány mérföldre a hatszögtől, amelyben születtem. Halálom
után lesznek majd könyörületes kezek, melyek áthajítanak a korláton; a
levegő feneketlen mélysége lesz a sírom; testem hosszan merül alá, hogy
végül elrothadjon és szétoszoljék a végtelen zuhanás örvénylő szelében. Én
azt állítom, hogy a Könyvtár végtelen. Az idealisták azzal érvelnek, hogy a
hatszögletes termek az abszolút tér szükségszerű formái, vagy legalábbis a
mi térszemléletünké. Úgy vélik, hogy háromszög vagy ötszög alakú terem
elképzelhetetlen. (A misztikusok azt állítják, hogy az eksztázisban egy
kerek szobát látnak, egyetlen hatalmas, kerek könyvvel, amelynek
egybefüggő gerince körben borítja a falat, ám vallomásuk gyanús, szavaik
homályosak. Ez a kör alakú könyv: Isten.) Elég, ha itt felidézem a
klasszikus mondást: A Könyvtár olyan gömb, amelynek pontos középpontja
bármelyik hatszög, és kerülete felfoghatatlan.
Minden hatszög minden falának öt polc felel meg; minden polcon
harminckét azonos nagyságú könyv, minden könyv négyszáztíz oldalas,
minden oldalon negyven sor, minden sorban mintegy nyolcvan fekete betű.
A könyvek hátán is vannak betűk, ezek azonban nem azt jelzik vagy
mutatják, amit a lapok tartalmaznak. Tudom, hogy ez az
összefüggéstelenség egykor titokzatosnak látszott. Mielőtt a megoldást
összefoglalnám (amelynek felfedezése, tragikus kihatásai ellenére is, talán a
történelem legjelentősebb eseménye), néhány axiómát szeretnék felidézni.
Az első: a Könyvtár ab aeterno létezik. Ebben az igazságban, amelyből
a világ jövőbeni örökkévalósága is egyenesen következik, egyetlen értelmes
elme sem kételkedhet. Az ember, ez a tökéletlen könyvtáros vagy a