könyvben, csak én voltam az első, aki észrevette vagy legalábbis jelezte. A
Főnix-allegóriában azt a feladatot állítottam magam elé, hogy egy
közönséges tényt – a Titkot – bizonytalankodva, fokozatosan sejtetek, hogy
végül kétségtelennek tűnjön; nem tudom, meddig szegődött mellém a
szerencse. A Délről, amely talán a legjobb elbeszélésem, elöljáróban csak
annyit mondok, hogy olvasható regényes események közvetlen
elbeszéléseként és másképpen is.
Schopenhauer, De Quincey, Stevenson, Mauthner, Shaw, Chesterton,
Léon Bloy alkotja azt a vegyes szerzői listát, akiket folytonosan
újraolvasok. A Három Júdás-változat címet viselő krisztológiai fantáziában
az utolsóként említett író távoli hatását vélem felfedezni.
J. L. B.
Buenos Aires, 1944. augusztus 29.