tükrözték volna valamiképpen. A halott személyazonosságát már
megállapították. Daniel Simón Azevedo volt, meglehetősen hírhedt fickó
Észak egykori külvárosaiban, aki fuvarosból felvitte a választási
melldöngetésig, majd azután tolvajjá, sőt besúgóvá züllött. (Halálának
sajátos módját hozzáillőnek érezték: Azevedo egy olyan
banditanemzedéknek utolsó képviselője volt, amely tudott bánni a késsel,
de a revolverrel nem.) A krétával felírt szavak ezek voltak:
Fény derült a Név második betűjére.A harmadik gyilkosság február 3-án éjszaka történt. Kevéssel egy óra előtt
Treviranus rendőrkapitány hivatalában megszólalt a telefon. Torokhangú
férfi beszélt, roppant titokzatosan; azt mondta, Ginzberg (vagy Ginsburg) a
neve, és illő jutalom fejében hajlandó közölni Azevedo és Jarmolinsky
feláldozásának körülményeit. Sípok és trombiták zűrzavara fojtotta el az
áruló hangját. Azután megszakadt a kapcsolat. Egyelőre nem vetette el egy
tréfa lehetőségét (végtére is éppen karnevál volt), de Treviranus kiderítette,
hogy a Liverpool House-ból, a Rue de Toulon kocsmájából hívták – ebben a
hangulatos utcában megfér egymással a kozmoráma és a tejcsarnok, a
bordély és a Biblia-árusok. Treviranus beszélt a tulajdonossal. Ez (Black
Finnegan, egykori ír gonosztevő, akit meggörnyesztett, jóformán
megsemmisített az illemtudás) elmondta, hogy a házbeli telefont egyik
lakója, bizonyos Gryphius használta utoljára, aki nemrégen távozott néhány
barátjával. Treviranus nyomban a Liverpool House-ba ment. A tulajdonos a
következőket mesélte neki: Egy héttel azelőtt Gryphius kivett egy szobát a
söntés fölött. Éles arcvonásai voltak, gyér szürke szakálla, szegényes fekete
ruhát viselt; Finnegan (aki ezt a szobát más célra szánta, melyet Treviranus