miközben a rendőrkapitány kihallgatta az esetleges emberrablás egymásnak
ellentmondó tanúit. Négy órakor távoztak. Amikor a görbe Rue de
Toulonon a halott hajnali szerpentineket taposták, Treviranus megszólalt:
- És ha ezt a ma éjszakai dolgot megrendezték?
Erik Lönnrot elmosolyodott, és teljes komolysággal felolvasott egy
(aláhúzott) részt a Philologus harmincharmadik értekezéséből: - Dies Judaeorum incipit a solis occasu usque ad solis occasum diei
sequentis. Ez azt jelenti – fűzte hozzá –: A zsidó nap napnyugtakor
kezdődik, és a következő napnyugtáig tart.
A másik gúnyolódni próbált. - Ez a legértékesebb adat, amit ma éjjel gyűjtött?
- Nem. Értékesebb egy szó, amit Ginzberg mondott.
A délutáni lapok nem hagyták szó nélkül ezeket az időszakos
eltűnéseket. La Cruz de Espada az utolsó remetekongresszus nagyszerű
fegyelmével és rendjével szállt síkra ellenük; Ernst Palast El Mártirban
elítélte a titkos és mérsékelt pogrom tűrhetetlen huzavonáit, amelynek
három hónapra volt szüksége három zsidó likvidálásához; a Yiddische
Zeitung elutasította egy antiszemita összeesküvés iszonyú hipotézisét,
„noha sok mély szellem nem talál más magyarázatot a hármas rejtélyre”; a
leghíresebb délvidéki bandita, Dandy Red Scharlach megesküdött, hogy az
ő kerületében sohasem történtek efféle gyilkosságok, és vétkes
hanyagsággal vádolta Franz Treviranus rendőrkapitányt.
Ez március 1-én este jókora pecsétes borítékot kapott. Felbontotta: a
borítékban egy Baruch Spinoza aláírású levél volt, és a város részletes
térképe, amelyet szemlátomást egy bedekkerből téptek ki. A levél
megjósolta, hogy március 3-án nem kerül sor egy negyedik gyilkosságra,
mivelhogy a nyugati festőműhely, a Rue de Toulon kocsmája és az Hôtel de