valószínűtlennek látszik, ennek az elfranciásodott fiatalembernek a halála,
aki a legbájosabb párizsi kiejtéssel beszélt angolul, s azt a páratlan
bosszúságot keltette az emberekben, amit egyedül a francia értelem, kellem
és szőrszálhasogatás okoz, rendkívül fontos esemény volt Orton sorsában,
aki sohasem látta őt. Lady Tichborne, Roger kétségbeesett anyja nem akarta
elhinni, hogy meghalt, és elkeseredett hirdetéseket tett közzé a
legolvasottabb újságokban. Egyik ilyen hirdetés a néger Bogle szelíd
gyászkezébe került, s ő zseniális tervet agyalt ki.
A különbözés előnyei
Tichborne zárkózott modorú, karcsú úriember volt, éles arcvonásokkal,
barnás arcbőrrel, lágy fekete hajjal, élénk szemekkel; beszédmódja már
kellemetlenül szabatos volt; Orton fecsegő félkegyelmű volt, hatalmas
hassal, rendkívül elmosódott vonásokkal, meglehetősen szeplős arccal,
göndör gesztenyebarna hajjal, álmos szemekkel, s csak hallgatott, vagy
kuszán beszélt. Bogle azt fundálta ki, hogy Orton szálljon fel az Európába
induló első hajóra, és elégítse ki Lady Tichborne várakozását, adja ki magát
a fiának. Eszeveszett találékonyság szülte terv volt. Egyszerű példát hozok
fel. Ha egy szélhámos 1914-ben ki akarta volna játszani magát
Németország császárának, legelőször a felkunkorodó bajuszt, a béna kart, a
szigorú szemöldökközt, a szürke köpenyt, a kitüntetésekkel teleaggatott,
jeles mellet és a magas sisakot másolta volna le. Bogle elmésebb volt:
szőrtelen Kaisert állított volna ki, mindenfajta katonás külsőség és
tiszteletet parancsoló sasok nélkül, kétségtelenül ép bal karral. Nincs
szükség metaforára; elég az, hogy egy ernyedt Tichborne-t prezentált,