A szőke indián asszony addig minden évben ellátogatott Junín vagy a
Lavalle-erőd szatócsboltjaiba, hogy bazárholmit meg „élvezeti” szereket
vásároljon, de mióta nagyanyámmal beszélt, nem jött. Mégis újra
találkoztak. Nagyanyám vadászni indult; egy tanyán, közel a mocsarakhoz,
egy férfi bárányt ölt. Mintha álmodna, ott termett az indián asszony lóháton.
A földre vetette magát, és felitta a meleg vért. Nem tudom, miért tette, talán
mert másként nem cselekedhetett, vagy talán kihívásnak, jelnek szánta.
Ezerháromszáz esztendő és a tenger választotta el a rabnő és Droctulft
sorsát. Most mindketten egyformán feltámaszthatatlanok. A barbár alakja,
aki felkarolta Ravenna ügyét, és az európai nő alakja, aki a pusztaságot
választotta, látszólag ellentétes. Mégis mindkettejüket egy titokzatos
szenvedély ragadta el, az értelemnél is mélyebb szenvedély, és mindketten
ezt az érzést követték, amit megmagyarázni nem tudtak volna. A két
történet talán csak egyetlen történet. Isten előtt egyforma ennek az éremnek
mindkét oldala.
Hargitai György fordítása