A bokharai Abenhakán,
aki a maga labirintusában halt
meg
...hasonlóak a pókhoz,
mely házat épít.
Korán, 29, 40.
- Ez itten – mondta Dunraven, s a karjával széles kört rajzolt, melyből nem
zárta ki a felhőkbe borult csillagokat, de befogta vele a sötét ugart, a tengert
és egy méltóságteljes és omladozó épületet, ami holmi kiszolgált istállónak
látszott –, ez őseim földje.
Unwin, a társa kivette pipáját a szájából, szerény, helyeslő hangokat
hallatott. 1914 nyarának első estéje volt; megcsömörlötten a veszély
méltóságát nélkülöző világtól a két barát a cornwalli táj magányosságát
élvezte. Dunraven sötét szakállt viselt, és egy jelentős eposz szerzőjének
vallotta magát, melyet kortársai szinte nem is tudnak majd skandálni, s
melynek témája még csak fel se derengett előtte; Unwin egy tanulmányt
adott közre Fermat tételéről, melyet az le sem írt Diophantosz egyik
lapjának szélére. Mindketten – kell-e mondanom? – fiatalok voltak, léhák
és szenvedélyesek.
- Lehet vagy negyedszázada – mondta Dunraven –, hogy a bokharai
Abenhakán, ki tudja, miféle nílusi törzs királya vagy vezére, e ház központi
