Ez tizennégy esetleges (esetlegesnek tűnő) szóból álló varázsige, s csak
ki kellene mondanom fennhangon, hogy mindenhatóvá legyek. Elegendő
volna kimondani, hogy eltöröljem ezt a börtönt, hogy a nappal betörjön az
éjszakámba, hogy fiatal legyek, hogy halhatatlan legyek, hogy a jaguár
széttépje Alvaradót, hogy spanyol mellekbe mártsam a szent kést, hogy
újjáteremtsem a piramist, hogy újjáteremtsem a birodalmat. Negyven
szótag, tizennégy szó, és én, Cinakán uralkodnám a földeken, melyeken
Moktezuma uralkodott. De tudom, hogy sohasem fogom kimondani ezeket
a szavakat, mert már nem emlékszem Cinakánra.
Haljon velem a jaguárokra írt titok. Aki szembenézett a mindenséggel,
aki belelátott a mindenség lángoló szándékaiba, az nem gondolhat egyetlen
emberre, annak köznapi boldogságára vagy balsorsára, még ha ő maga
volna is az az ember. Ő volt ez az ember, de most már nem törődik vele. Mit
törődne annak a másiknak a sorsával, mit törődne annak a másiknak a
nemzetével, ha ő most már senki? Ezért nem mondom ki a varázsigét, ezért
hagyom, hogy feledjenek a napok, s heverjek itt, a sötétben.
Hargitai György fordítása