mindig határozottabbak voltak), mozdulatlanul és türelmesen virrasztottak,
szemüket lesütötték, mintha a fegyverek súlya alatt görnyednének:
Alejandro Villari és egy ismeretlen végül is utolérte. Egy intéssel arra kérte
őket, várjanak, s befordult a fal felé, mintha tovább aludna. Vajon azért
tette, hogy könyörületet ébresszen gyilkosaiban, vagy mert könnyebb
elviselni egy döbbenetes eseményt, mint elképzelni és várni rá vég nélkül,
vagy – és ez talán a legvalószínűbb – hogy a gyilkosok álommá váljanak,
mint ahogy már oly sokszor odaálmodta őket ugyanabban az időben?
És ebben a bűvöletben oltotta ki életét a golyó.
Hargitai György fordítása