Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

Valaki odakiáltott neki, ahogy elhaladt mellette.



  • Pontosan tizenkilenc napig – igazított a szón. – A hitetlen kutya
    meghallgatta az ítéletet, és a kés a torkába mélyedt.
    Vidám kegyetlenséggel beszélt. Megváltozott hangon fejezte be a
    históriát:

  • Félelem nélkül halt meg; a legaljasabbakban is van valami virtus.

  • Hol történt az, amit elmeséltél? – kérdeztem. – Egy tanyán?
    Most először nézett a szemembe. Azután, lassan méricskélve a
    szavakat, megmagyarázta:

  • Azt mondtam, hogy tanyán vetették börtönbe, nem azt, hogy ott
    ítélkeztek fölötte. Ebben a városban ítélték el: egy ilyen házban, mint ez
    itten. Az egyik ház mit sem különbözik a másiktól; csak az számít, hogy a
    pokolban vagy mennyben emelték-e.
    Kérdeztem az összeesküvőkről.

  • Nem tudok róluk – mondta nyugodtan. – Sok éve történtek ezek a
    dolgok, sok éve el is feledték. Talán az emberek elítélték őket, de Isten, az
    nem.
    Ezt elmondta, aztán felállt. Éreztem, hogy szavaival elbocsátott, s attól a
    pillanattól fogva megszűntem létezni a számára. Férfiak és nők tömege,
    Pandzsáb valamennyi nemzetségéből valók, imádkozva és énekelve áradtak
    felénk, s csaknem eltapostak: megrémültem, hogy a szűk, kapualjnyi
    udvarokból annyi ember kerülhet elő. Mások a szomszédos házakból jöttek;
    bizonyára átmásztak a falakon... Lökdösődve és szitkozódva vágtam utat
    magamnak. Az utolsó udvarban ruhátlan emberrel találkoztam, sárga
    virágkoszorú volt a fején; mindannyian csókolgatták és ünnepelték; kard
    volt a kezében. A kard véres volt, mert kioltotta Glencairn életét, akinek
    megcsonkított tetemét megtaláltam a ház mögött, az istállóban.”

Free download pdf