rejtve és névtelenül járnak a világban, s ha látjuk sem ismerjük fel őket, és
még maguk sem tudják, hogy micsoda küldetésük van? Valaki akkor azt
mondta, hogy ha a sors elzárja tőlünk a bölcseket, keressük a balgákat. Ez a
vélemény diadalmaskodott. A Korán tudósai, a törvény doktorai, szikhek,
akik oroszlánok nevét viselik, és egy istent imádnak, hinduk, akik
istenségek sokaságát imádják, Mahavira szerzetesei, akik azt tanítják, hogy
a világegyetemnek olyan az alakja, mint egy szétterpesztett lábú emberé, a
tűzimádók és fekete zsidók alkották a törvényszéket, de egy bolond ítéletére
bízták a végső döntést.
Itt megzavarta néhány személy, aki eltávozott az ünnepségről.
- Egy bolond ítéletére bízták – ismételte –, hogy isten bölcsessége az ő
szájából szóljon, s megszégyenítse az emberek gőgjét. Neve elveszett, vagy
soha nem is ismerték, hanem meztelen járt ezeken az utcákon, vagy
rongyokba burkolózva, számolgatta az ujjait a hüvelykjével, és a fákkal
csúfolkodott.
Józan elmém fellázadt. Azt mondtam, hogy bolondra bízni a döntést a
törvény megszegése. - A vádlott elfogadta bíráját – hangzott a felelet. – Talán megértette:
mivel az összeesküvők nagy veszedelembe kerülnének, ha szabadon
bocsátanák, csak egy bolondtól remélheti, hogy nem ítélik halálra.
Hallottam, hogy nevetett, mikor megmondták neki, ki a bíró. Sok napon és
sok éjszakán át tartott a per a tanúk nagy száma miatt.
Elhallgatott. Valami nagy gond emésztette. Hogy mondjak valamit,
megkérdeztem, hány napig tartott. - Legkevesebb tizenkilenc napig – felelte.
Az ünnepségről távozók újra meg újra megzavarták; a bor tiltva van a
muzulmánoknak, de az arcuk és hangjuk olyan volt, mint a részegeké.