Eastmanre... A filmbeli hős egy kék tollú galambbal a vállán járta be sötét
birodalmát – mint egy bika, hátán a nyűvágó madárral.
1894 körül New Yorkban rengeteg nyilvános táncszalon volt. Eastman
jelentkezett az egyikben, hogy felügyel a rendre. A legenda szerint a
tulajdonos nem állt szóba vele, mire Monk megmutatta, mire képes:
látványosan ártalmatlanná tette a két óriást, akik addig betöltötték az állást.
1899-ig őrködött egyedül és rettegetten.
Minden kötekedő után, akit lecsillapított, jelet rótt a késével vaskos
botjába. Egy éjszaka egy korsó baksör fölé hajló, fényes, tar folton akadt
meg a szeme: egy jól irányzott ütéssel az asztal alá küldte. „Már csak egy
hiányzott az ötvenhez!” – kurjantotta.
A vezérlet
1899-től kezdve Monk Eastman nem csak híres volt. Választott fejedelme
lett egy jelentős területnek, és súlyos adókat szedett e mocskos feudum
piros lámpás házaitól, játékbarlangjaitól, utcalányaitól és rablóitól. Bandák
és magánzók egyaránt hozzá fordultak, ha valami piszkos ügyük volt. Íme a
tarifái: 15 dollár egy letépett fül, 19 egy törött láb, 25 egy golyó az egyik
lábba, 25 egy késszúrás, 100 egy komplett balhé. Olykor, hogy ki ne essen a
gyakorlatból, Eastman személyesen teljesítette a megbízást.
Egy határvita (kényes és rosszízű, mint a többi, amit semmibe vesz a
nemzetközi jog) szembefordította Paul Kellyvel, egy másik hírhedt
bandavezérrel. Az őrjáratok lövöldözései és bunyói húzták meg végül a
határt. Eastman egy hajnalon átlépte, mire öten támadtak rá. Szédületes
majomkarjaival és furkósbotjával hármat ártalmatlanná tett, de kapott két