Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

antiszemitának, se az Hormiga Negra vagy Rosas hívének. Azt hiszem,
idővel megérdemeljük majd, hogy ne legyenek kormányok. Sosem
titkoltam a véleményemet, még a nehéz években sem, csak nem engedtem,
hogy az beférkőzzön az irodalmi műveimbe, kivéve egyszer, amikor a
Hatnapos háború ünneplésre sarkallt. Az írás titokzatos jelenség; múlandó a
véleményünk, és én Platón múzsaelméletét vallom, nem pedig Poe
elképzelését, akinek az érvelése vagy látszatérvelése szerint a versírás az
értelem műve. Mindig meglep, hogy a klasszikusok egy romantikus tételt
fogadtak el, egy romantikus költő pedig egy klasszikus tételt.
A ma divatos terminológiát használva az elbeszéléseim realisták, csak a
kötet címadó darabja nem, amely bevallottan Lemuel Gulliver utolsó
utazásából ered. Azt hiszem, hogy a műfaj minden konvencióját tiszteletben
tartják, annak a műfajnak a konvencióit, amely nem kevésbé
konvencionális, mint a többi, és amelybe hamarosan belefáradunk vagy már
bele is fáradtunk. Ahogy elvárható, bőségesen van bennük kitalált járulékos
esemény, amelyre remek példákat találunk a Battle of Maldon 10. századi
angolszász balladájában és a későbbi izlandi sagákban. Két elbeszélést –
nem árulom a címüket – ugyanaz a fantasztikus kulcs nyitja. A kíváncsi
olvasó felfedez majd bizonyos hasonlóságokat. Van néhány cselekmény,
ami nem hagyott nyugtot nekem az évek alatt; nyilvánvalóan monoton
vagyok.
Hugo Ramírez Moroni egyik álmának köszönhetem a Márk
evangéliumának, a kötet legjobb történetének a fő vonalát; félek, hogy
elrontottam a képzeletem meg az eszem diktálta változtatásokkal. Amúgy
az irodalom nem más, mint irányított álom.
Lemondtam a barokkos stílus meglepetéseiről; akárcsak a váratlan
befejezéssel járó hatásról. Röviden: inkább a várakozás vagy a