Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

szegénynegyedben, ahol a munka és az ápolatlanság hamar elnyűvi az
asszonyokat, nem számított csúnyának.
Kezdetben Eduardo osztozott a társaságukban. Aztán elutazott
Arrecifesbe, ki tudja, mi ügyben; mikor visszatért, hozott a házba egy lányt,
akit az úton szedett fel, aztán pár nap múlva elzavart. Még mogorvább lett;
magában részegedett le a boltban, s nem állt szóba senkivel. Szerelmes lett
Cristián asszonyába. A kerület, mely talán nála is hamarabb tudta, álnok
örömmel leste a fivérek között lappangó versengést.
Egy este, mikor későn tért vissza a sarokról, Eduardo észrevette, hogy
Cristián pej lova ki van kötve az oszlophoz. Az udvarban várta a bátyja, a
legjobb holmijában. Az asszony egy csésze matéval a kezében járkált fel s
alá. Cristián azt mondta Eduardónak:



  • Elmegyek a Farías-mulatságba. Itt van Juliana; ha akarod, tégy vele
    kedved szerint.
    A hangja félig parancsoló, félig szívélyes volt. Eduardo nézte egy
    darabig; nem tudta, mit tegyen. Cristián felállt, elbúcsúzott Eduardótól, de
    Julianától nem, mert az csak egy holmi volt, majd lóra ült, és sietség nélkül
    elporoszkált.
    Attól az éjszakától fogva megosztoztak rajta. Senki sem tudja a
    részleteket erről a mocskos egyezségről, mely sértette a kerület illemét. A
    megegyezés rendben is volt néhány hétig, de sokáig nem tarthatott. A
    fivérek között el nem hangzott Juliana neve, még ha szólították se, de egyre
    keresték és meg is találták az alkalmat, hogy ne értsenek egyet. A bőrök
    eladásáról vitatkoztak, pedig egészen másról akartak. Cristián meg-
    megemelte a hangját, Eduardo meg csak hallgatott. Nem tudták, de
    féltékenykedtek. A zordon külvárosban a férfi nem mondja, nem is
    gondolja, hogy törődik valami asszonnyal – a nő csak a vágy és a birtoklás

Free download pdf