A gyalázat
Valamelyest mindig idejétmúlt képet alkotunk a városról. A kávéházak
idővel bárokká züllenek, és a kapualj, ahonnét azelőtt szőlőlugassal futtatott
udvarokra láttunk, most homályos folyosóra nyílik, melynek fölvonó van a
végében. Éveken keresztül abban a hiszemben éltem, hogy a Talcahuano
utcának egy bizonyos pontján a Buenos Aires Könyvkereskedés található;
egy reggel arra lettem figyelmes, hogy régiségbolttá alakították át a
könyvkereskedést, s megtudtam, hogy a tulajdonos, don Santiago Fischbein
már meghalt. Kövér, nagydarab ember volt; a beszélgetéseinkre jobban
emlékszem, mint a külsejére. Határozottan és higgadtan mindig a
cionizmust ócsárolta, mert egyetlen szokásrendszerbe kényszeríti,
egyetlenegy ország határai közé zárja a zsidó népet, olyanná teszi, amilyen
a többi nép, és ezáltal megfosztja gazdag bonyolultságától, belső
ellentmondásaitól. Elárulta, hogy Baruch Spinoza munkáiból állít össze
átfogó válogatást; ez a válogatás mentes lesz az olvasást gátló minden
euklideszi sallangtól, és illuzórikus rendet teremt a fantasztikus elméletben.
Megmutatta Rosenroth Kabbala Denudatájának egy ritka példányát, de
eladni nem akarta, bár tőle származik egy-egy Ginsburg- és Waite-
könyvem.
Egy délután, amikor kettesben maradtunk, egy történetet mesélt el az
életéből, amelyet most már elmondhatok. Az elbeszélésben, szokásomhoz
híven, néhány jelentéktelen részt megváltoztattam.