- Megesnek az emberrel olyan dolgok, amelyeket csupán évek múltán ért
meg. Az, ami azon az éjszakán történt, a múltban gyökeredzett. A
Maldonado negyedében nőttem fel, ami a Florestán túl terül el.
Nyomorúságos egy kanális volt, szerencsére már befödték. Mindig azt
vallottam, hogy a fejlődést senki sem tartóztathatja föl. Különben is
mindenki ott látja meg a napvilágot, ahol tudja. Soha eszembe sem jutott,
hogy utánajárjak, ki a nemzőapám. Clementina Juárez, az anyám nagyon
tisztességes asszony volt, és a vasalóval kereste meg a betevő falatkáját.
Szerintem Ente Ríos-i vagy uruguayi volt; bárhogy legyen is, emlegetni
szokta a Concepción del Uruguay-i rokonait. Úgy nőttem föl, mint a gaz.
Megtanultam szurtos botokkal csatározni a többi velem korabelivel. Akkor
még nem bolondultunk a futball után, csupán az angolok játszották.
Egyszer este a kocsmában egy Garmendia nevezetű suhanc belém
kötött. Úgy tettem, mintha semmit se hallottam volna, de amaz már jócskán
ivott, és tovább piszkálódott. Kimentünk a kocsmából; kint a járdán
visszafordult, félig tárta az ajtót, és visszaszólt az embereknek:- Semmi vész, rögtön jövök.
Volt nálam egy kölcsönkés; elindultunk lassan, egymást méregetve a
Maldonado felé. Pár évvel öregebb volt; már többször verekedtünk, és
éreztem, hogy kibelez. A sikátor jobb oldalára húzódtam, ő pedig a bal
oldalon ment. Megbotlott valami törmelékben. Garmendia megtántorodott,
én meg rávetettem magam, azt sem tudom, hogyan. Egy vágással
meglékeltem az ábrázatát, birkóztunk, volt egy pillanat, amikor minden
megtörténhetett volna, végül is megdöftem, aztán már nem kellett neki
több. Csupán akkor észleltem, hogy ő is megsebesített néhány vágással.
Azon az éjszakán tanultam meg, hogy nem nehéz megölni valakit, vagy
éppenséggel az, hogy megöljék az embert. A patak igen sekély volt; hogy
- Semmi vész, rögtön jövök.
blacktrush
(BlackTrush)
#1