Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

ne vesztegessem az időt, egy rakás tégla mögé rejtettem a halottat. Pusztán
meggondolatlanságból lehúztam az ujjáról a pecsétgyűrűjét. Az ujjamra
húztam, megigazítottam a kalapomat, és visszamentem a kocsmába.
Ráérősen besétáltam, és odaszóltam az embereknek:



  • Úgy néz ki, hogy éppenséggel én jöttem vissza.
    Kértem egy pálinkát, bizony jól is esett. Akkor figyelmeztetett valaki a
    vérfoltra.
    Az egész éjszakát végighánykolódtam a vackomon; hajnaltájt nyomott
    el az álom. A reggeli ima alatt két csendőr jött értem. Szegény anyám, isten
    nyugosztalja, tördelte a kezét. Úgy vezettek el, mint egy gonosztevőt. Két
    napot és két éjjelt kellett elviselnem a börtöncellában. Senki sem jött
    utánam Luis Iralán kívül, aki igaz barátom volt, de nem kapott engedélyt a
    látogatásra. Egy reggel hívatott a börtönbiztos. Terpeszkedett a székében,
    rám se nézett, úgy beszélt:

  • Szóval te intézted el Garmendiát?

  • Úgy lesz, ha maga mondja – válaszoltam.

  • Engem uramnak szoktak szólítani. Csak semmi csűrés-csavarás. Itt
    vannak a tanúvallomások és a gyűrű, amit a lakásodban találtak. Írd alá a
    jegyzőkönyvet, és végeztünk.
    Belemártotta a tollat a kalamárisba, és átnyújtotta.

  • Adjon gondolkodási időt, biztos úr – nyögtem.

  • Huszonnégy órát adok, hogy jól meggondold a hűvösön. Nem foglak
    siettetni. Ha nem veszed elő a jobbik eszed, számíthatsz egy másik pihenőre
    is a Las Heras utcában.
    Nem értettem, mire céloz.

  • Ha megegyezünk, csupán néhány napot maradsz. Aztán elengedlek, és
    don Nicolás Paredes megígérte, hogy rendbe teszi a szénádat.

Free download pdf