Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

Érthetőbb lesz a történetem, ha röviden felidézem, hogy milyen
különös, kalandos sors jutott Bolívar néhány levelének, amelyek Avellanos
doktor irattárából kerültek elő, akinek Ötven év zűrzavaros kormányzásának
története című munkáját közismert okok miatt elveszettnek hitték, de aztán
az unokája, Ricardo Avellanos doktor megtalálta, és 1939-ben kiadta. A
különböző kiadványokban olvasott utalásokból ítélve a levelek nem
különösebben érdekesek, kivéve azt az 1822. augusztus 13-án,
Cartagenában kelt írást, amelyben a Felszabadító San Martín tábornokkal
folytatott beszélgetéséről közöl részleteket. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy
mekkora értéket jelent egy ilyen dokumentum, amelyben Bolívar, ha
részlegesen is, de feltárta a Guayaquilben történteket. Ricardo Avellanos
doktor, aki makacsul elutasítja a hatalmi klikket, nem volt hajlandó átadni a
leveleket a Történettudományi Akadémiának, inkább felajánlotta őket
néhány latin-amerikai köztársaságnak. Hála nagykövetünk, Melaza doktor
dicséretes buzgalmának, az argentin kormány mindenkit megelőzve
elfogadta az önzetlen ajánlatot. Megállapodtak, hogy egy megbízott utazik
majd Sulacóba, Occidente Állam fővárosába, ahol is lemásolja, itt pedig
majd közzéteszi a leveleket. Egyetemünk rektora megtisztelő módon
engem, az amerikai történelem kinevezett tanárát javasolta a miniszternek a
feladat elvégzésére; megkaptam hozzá az Argentin Történettudományi
Akadémia, melynek tagja vagyok, csaknem egyhangú támogatását is. Már
ki volt tűzve a miniszteri kihallgatás időpontja, amikor megtudtuk, hogy az
Universidad del Sur Zimmermann doktor nevével hozakodott elő; azért,
merem remélni, mert nem értesültek a korábbi döntésről.
Talán tudja az olvasó, hogy egy külföldi történészről van szó, akit a
Harmadik Birodalom űzött el a hazájából, s most már argentin állampolgár.
Kétségtelenül érdemleges munkái közül én csak a karthágói szemita