Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

hanem isten, és akárki megölheti. A költő, ha teheti, az északi sivatagokban
keres menedéket.
Már elmeséltem, hogyan kötöttem ki a jehuk földjén. Az olvasó talán
emlékszik, hogy körülvettek, hogy a levegőbe lőttem egyet a puskámmal, és
valami mágikus erejű mennydörgésnek fogták fel a lövést. Hogy tápláljam
ezt a tévedésüket, igyekszem mindig fegyvertelenül járni. Egy tavaszi
reggelen, napkeltekor, hirtelen megtámadtak bennünket a majomemberek;
fegyverrel a kezemben leszaladtam a hegyről, és kettőt megöltem azok
közül az állatok közül. A többiek rémülten elmenekültek. A golyók, mint
tudjuk, láthatatlanok. Életemben először hallottam, hogy viharosan
megtapsolnak. Azt hiszem, akkor fogadott a királyné. A jehuk memóriája
gyenge; még aznap délután elmentem. Az őserdei kalandjaim nem
érdekesek. Végül feketék településére értem, akik tudtak vetni, aratni és
imádkozni, és akikkel portugálul értettem szót. Egy római katolikus
hittérítő, Fernandes atya szállásolt el a kunyhójában, és törődött velem, míg
újra nem kezdhettem fáradságos utazásomat. Kezdetben némi hányingert
éreztem, amikor láttam, hogy leplezetlenül kitátja a száját, és ételdarabkákat
dug bele. Én a kezembe temettem az arcomat, vagy elfordítottam a
tekintetemet; néhány nap múlva megszoktam. Hálával emlékszem a
teológiai vitáinkra. Nem sikerült elérnem, hogy visszatérjen Jézus igaz
hitéhez.
Most Glasgow-ban írok. Elmeséltem a jehuk közti tartózkodásomat, de
azt a mélységes iszonyatot nem, ami sohasem múlik el egészen, és ami
kísért álmaimban. Az utcán azt hiszem, hogy még körülöttem vannak. Jól
tudom, hogy a jehu barbár nép, talán a világ legbarbárabb népe, de
igazságtalanság volna elfelejteni bizonyos vonásokat, amelyek mellettük
szólnak. Rendelkeznek intézményekkel, van királyuk, elvont fogalmakon