Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

feltevés hamis. Nem kevésbé hazug az a felsorolás, amelyben harminc isten
vagy trón szerepel, köztük Abraxas, akinek kakasfeje, emberi karja és
törzse van, alul pedig összetekeredett kígyófarokban végződik.
Tudom az Igazságot, de nem igazolhatom. Nem rendelkezem azzal a
felbecsülhetetlen értékű képességgel, hogy kimondjam. Bárcsak mások,
akik több szerencsével járnak, meg tudnák menteni a Szekta tagjait a szó
erejével. A szó vagy a tűz erejével. Inkább végezzék ki az embert, semmint
hogy maga végezzen magával. Így hát beszéljen helyettem az írott szó, és
fedje fel a szörnyű eretnekséget.
Az Ige azért öltött testet, hogy ember legyen az emberek között, akik
aztán keresztre feszítik, és Őáltala elnyerik a megváltást. A kiválasztott nép
egyik lányának méhéből született, és nemcsak azért, hogy a Szeretetet
hirdesse, hanem azért is, hogy mártírhalált haljon.
A dolgoknak pedig úgy kellett történniük, hogy ne lehessen elfelejteni
őket. Soha egyetlen embernek akár vas, akár bürök általi halála nem volt
elegendő ahhoz, hogy az emberiség képzeletét az idők végezetéig
felzaklassa. Az Úr patetikus rendezésben pergette le az eseményeket. Ezért
volt az utolsó vacsora, Jézus szavai, melyekkel megjövendöli az
elárultatását, a tanítványok egyikének kétszer felhangzó jel, a kenyér és a
bor megáldása, Péter esküdözése, a magányos virrasztás az Olajfák Hegyén,
a tizenkét tanítvány álma, a Fiú emberi könyörgése, a véres veríték, a
kardok, az áruló csók, Pilátus, aki mossa a kezét, a megkorbácsoltatás, a
kigúnyoltatás, a töviskoszorú, a vörös köpönyeg, a nádszál jogar, az epével
kevert bor, a dombtetőn felállított kereszt, a jobb latornak tett ígéret, a
földindulás és az elsötétült égbolt.
Isten irgalma, mely már annyi kegyben részesített, megengedte, hogy
rájöjjek a Szekta nevének igazi és titkos jelentésére. Keriothban, ahol