Az ajándékok éjszakája
A Florida utcában, a Piedad magasságában található a régi Águila kávéház;
ott hallottuk ezt a történetet.
A megismerés kérdéséről folyt a vita. Valaki felidézte Platónnak azt a
tételét, amely szerint már mindent láttunk egy megelőző világban, így hát a
megismerés voltaképp ráismerés; mire apám, ha jól emlékszem, azt mondta,
Bacon írja valahol, hogy ha a tanulás emlékezés, akkor valaminek a nem
tudása voltaképpen felejtés. Ekkor egy másik közbeszóló – aki kissé
belegabalyodhatott ennyi metafizikába –, egy idősebb úr ragadta magához a
szót. Ezt mondta lassan, mint aki biztos a szavaiban:
„Ezek a platóni archetípusok egyszerűen nem férnek a fejembe. Senki sem
emlékszik rá, mikor látott először sárga vagy fekete színt, vagy hogy mikor
ízlelte meg először valamely gyümölcs ízét, s talán azért nem, mert még
kisgyerek volt, s így nem tudhatta, hogy hosszú-hosszú sorozat kezdődik
meg ezekkel az élményekkel. Természetesen sok olyan első élmény van,
amelyet senki sem felejt el. Magam azt az élményt mondhatnám el most
önöknek, amelyet egy bizonyos éjszaka hagyott bennem, emlékezetem
szerint hetvennégy április 30-án.
A nyaralások régebben hosszabbak voltak, mégsem emlékszem, miért is
maradtunk akkor a mondott időpontig az unokatestvéremék, valami
Dornáék birtokán, Lobostól alig pár mérföldre. Akkoriban az egyik cseléd,
bizonyos Rufino vezetgetett be a vidéki élet rejtelmeibe. A tizenharmadik