Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • Íme, szereplői lettünk egy mesének, jogos tehát, hogy
    emlékeztesselek: a mesékben a leggyakrabban előforduló szám a három.
    A költő önkéntelenül közbevágott, s ezt mormolta:

  • A varázsló három adománya, a triászok és a kétségbevonhatatlan
    Szentháromság.
    A király folytatta:

  • Elismerésünk jeléül vedd ezt az arany álarcot.

  • Köszönöm és megértettem – mondta a költő.
    Újabb év telt el. A palota őreinek feltűnt, hogy a költő nem hozott
    magával semmilyen kéziratot. A király is némiképp megdöbbenve felejtette
    a poétán a szemét; mintha nem ugyanaz az ember lett volna. Valami – s
    bizonyos, hogy nem az idő – felszabdalta és átrendezte a vonásait. A szeme
    mintha nagyon távolra nézett volna, vagy talán már nem is látott vele. A
    költő könyörögve kérte, hadd váltson néhány szót a királlyal. A rabszolgák
    kiürítették a termet.

  • Nem írtad meg az ódát? – kérdezte a király.

  • De igen – válaszolta szomorúan a költő. – Bárcsak a mi Urunk, Jézus
    Krisztus, megtiltotta volna.

  • Elmondanád?

  • Nem merem.

  • Felruházlak a kellő bátorsággal – jelentette ki a király.
    A költő elmondta a verset. Egyetlen sor volt.
    S mivel nem vitte rá őket a lélek, hogy fennhangon kiejtsék, király és
    költő úgy ízlelgette a sort, akár titkos imát vagy istenkáromlást. A királyt
    ugyanúgy elkápráztatta, ugyanúgy lesújtotta a csoda, mint a másikat. Csak
    nézték egymást, s halottsápadtak voltak mind a ketten.

Free download pdf