Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • Minden rendben van, és mégsem történt semmi. Az erekben nem fut
    gyorsabban a vér. A kezek nem kaptak az íjakhoz. Senki el nem sápadt.
    Senki sem hallatott csatakiáltást, s a vikingeknek sem tárta oda a keblét
    senki. Egy esztendő leforgásával újabb hőskölteménynek tapsolunk, költő.
    Jóváhagyásunk jeléül fogd e tükröt; ezüst.

  • Köszönöm és megértettem – mondta a költő.
    Az ég csillagai visszatértek fénylő ösvényeikre. A csalogány újra dalolt
    a szász vadonban, s a költő ismét ott volt a kódexével, amely most rövidebb
    volt, mint az előző. Nem emlékezetből mondta föl; szembeszökő
    bizonytalansággal olvasta, ki-kihagyva egyes részeket, mintha maga sem
    értené, vagy félne közönséges fülek elé bocsátani őket. Különös mű volt.
    Nem a csatát írta le, maga volt a csata. Harci zűrzavarában ott kavargott az
    Isten, aki Három és Egy, Írország pogány istenségei s azok az istenek is,
    akik csak századok múltán, a Régibb Edda kezdetén hadakoznak majd. A
    forma sem volt kevésbé érdekfeszítő. Egyes számban álló főnevek többes
    számú igékhez kapcsolódtak. Az elöljárószók használata felrúgott minden
    bevett szabályt. Csikorgó fordulatok keveredtek lágy dallamokkal. A képek
    önkényesek voltak vagy önkényesnek hatottak.
    A király váltott néhány szót a körülötte álló írástudókkal, majd így
    szólt:

  • Első költeményedről megállapíthattam, hogy szerencsés summázata
    volt mindannak, amit Írországban eladdig énekbe, versbe szedtek. Emez
    minden eddigit fölülmúl és érvénytelenít. Felfüggeszt, csodát teremt,
    tündököl. A tudatlanok ilyenre nem képesek, csak az értők, a kevesek.
    Elefántcsont szelence őrizze e példányt, az egyedülit. A tolltól, amely ily
    kiváló művet alkotott, még ennél is remekebb remeket várhatunk.
    Mosolyogva fűzte hozzá:

Free download pdf