Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • Ebben az esetben tehát mindenki önnön Bernard Shaw-ja, Jézus
    Krisztusa és Arkhimédésze.
    Bólintott. Megkérdeztem:

  • A kormányokkal mi lett?

  • A legenda szerint sorban megszűntek. Választásokat írtak ki, hadat
    üzentek, adót vetettek ki, vagyonokat koboztak el, letartóztatásokat
    rendeltek el, megpróbálták érvényre juttatni a cenzúrát, de senki sem
    törődött velük. A sajtó nem írt róluk, nem közölték a képmásukat. A
    politikusok kénytelenek voltak tisztességes mesterség után nézni;
    némelyikből jó színész lett, másokból jó kuruzsló. A valóságban persze
    bizonyára mindez bonyolultabb volt annál, mint ahogy én most elmondtam.
    Megváltozott hangon mondta:

  • Felépítettem ezt a házat, mely ugyanolyan, mint a többi. Elkészítettem
    a bútorokat, a használati tárgyakat. Megműveltem a földet, amelyet mások

  • akiknek az arcát én már nem fogom látni – jobban művelnek majd, mint
    én. Mutatnék neked valamit.
    Utánamentem a szomszéd szobába. Lámpát gyújtott, az is a
    mennyezeten függött. A sarokban egy alig pár húros hárfát pillantottam
    meg. A falakon négyszögletes vásznak függtek, melyeken a sárgás szín volt
    az uralkodó. Mintha mindegyiket más festette volna.

  • Ezek az én műveim – mondta.
    Megvizsgáltam a vásznakat, megálltam a legkisebb előtt, mely
    naplementét vagy valami hasonlót ábrázolt; volt benne valami végtelen.

  • Ha tetszik, vidd magaddal, emlékül egy majdani barátodtól – mondta
    nyugodtan.
    Megköszöntem, de nyugtalanul tovább nézegettem a többi festményt.
    Nem mondhatnám, hogy teljesen fehér vásznak voltak, de majdnem.

Free download pdf