szövevényes verseivel kezdjük az angolt. Azt ajánlja, hogy fordítsuk meg
az időrendet: a 11. századi A sírral kezdjük, amelyben már megcsillan a mai
nyelv, és onnan haladjunk vissza, a kezdetek felé. Ami a Beowulfot illeti,
elég, ha a háromezer soros, unalmas műnek csak néhány szemelvényével
foglalkozunk; például a tengerből jött és a tengerbe visszatérő Scyld
gyászszertartásával. Winthrop neve egyszer se volt megemlítve, ő mégis
úgy érezte, hogy szakadatlanul őt támadják a cikkben. Nem annyira ez
bántotta, inkább az fájt neki, hogy leszólták a pedagógiai módszerét.
Már csak pár nap volt hátra. Winthrop igazságos akart lenni; mégsem
engedhette, hogy befolyásolja a döntését Einarsson írása, amit széltében
olvastak, és mindenfelé nagyban tárgyaltak. Nem kis gondot okozott neki ez
a döntés. Egy délelőtt Winthrop megbeszélést tartott a főnökével; Einarsson
még aznap délután megbízást kapott, hogy utazzék Wisconsinba.
Einarssonnak március 19-én kellett elutaznia; előtte fölkereste Ezra
Winthropot az irodájában. El akart búcsúzni, és köszönetet akart mondani
neki. Az egyik ablak egy rézsútos irányú, fasoros utcára nézett;
könyvespolcok vették körül őket; Einarsson hamarosan megpillantotta az
Edda Islandorum pergamenkötéses első kiadását. Winthrop azt válaszolta:
tudja, hogy a másik megállja a helyét, és Einarsson nem tartozik
köszönettel. Gondolom, jó ideig eltársalogtak.
- Beszéljünk őszintén – mondta Einarsson. – Az egyetemen az utolsó
gólya is tudja, hogy doktor Lee Rosenthal, a főnökünk az ön javaslatára
tisztel meg azzal a megbízással, hogy képviseljem az egyetemet. Majd
igyekszem, nem akarok csalódást okozni. Jó germanista vagyok; a sagák
nyelve a gyerekkorom nyelve, és jobb az angolszász kiejtésem, mint brit
kollégáimé. Az én diákjaim azt mondják, cyning, nem azt, hogy cunning.
Azt is tudják, hogy szigorúan tilos dohányozniuk a tanteremben, és nem