Ez az Odin korongja. Csak egy oldala van. A földön nincsen semmi
más, aminek csak egy oldala volna. Amíg a kezemben van, én vagyok a
király.
Aranyból van? – kérdeztem.
Nem tudom. Odin korongja, és csak egy oldala van.
Meg akartam szerezni azt a korongot. Ha az enyém volna, eladhatnám
egy aranyrúdért, és akkor én lehetnék királlyá.
Azt mondtam a csavargónak, akit még most is gyűlölök:
Van a kunyhómban egy láda pénz. Aranypénz: csillog, mint a fejsze.
Add nekem Odin korongját, cserében neked adom a pénzt.
Konokul azt válaszolta:
Nem kell.
Akkor – mondtam – menj utadra.
Sarkon fordult. Egy fejszecsapás a tarkójára tökéletesen elég volt, hogy
meginogjon és elterüljön, de ahogy elesett, kinyitotta a kezét, s valami
megcsillant a levegőben. Megjelöltem a helyet a fejszémmel, a holttestet
pedig elcipeltem a megáradt patakhoz. Beledobtam.
Visszamentem a házamhoz, és sokáig kerestem a korongot. Nem
találtam. Azóta is keresem.
