- Ebben a házban van néhány angol Biblia, sőt az elsőt, John Wiclifét is
magaménak tudhatom. Ugyancsak birtokomban van a Cipriano de Valera-
féle Biblia, Luther Bibliája, mely irodalmi szempontból a leggyengébb, és a
Vulgata egy latin példánya. Amint látja, Bibliával jól el vagyok látva.
Hallgatott, majd így válaszolt: - Nem csak Bibliát árulok. Mutathatok magának egy szent könyvet, ami
talán érdekelni fogja. Bikaner közelében szereztem.
Kinyitotta a bőröndöt, és az asztalra tette a könyvet. Egy vászonkötésű,
nyolcadrét kötet volt. Minden bizonnyal sok kézben megfordult már.
Közelebbről megvizsgálva meglepett a könyv szokatlan súlya. A könyv
gerincén ez volt: Holy Writ, és lent a Bombay felirat. - Valószínűleg a 19. századból származik – jegyeztem meg.
- Nem tudom. Sohasem sikerült kideríteni – válaszolt.
Találomra kinyitottam. A betűket nem ismertem. A szegényes
tipográfiájú, elnyűttnek látszó oldalakon két-két hasáb volt kinyomtatva,
mint egy Bibliában. A szöveg sűrű szakaszokba volt osztva. A felső
sarkokat arab számjegyekkel látták el. Feltűnt, hogy a páros oldal (például)
a 40 514 számmal volt jelölve, és a következő páratlan oldal pedig a 999-es
volt. Megfordítottam, s a lap hátoldalán egy nyolcjegyű számot láttam.
Ezen az oldalon egy kis illusztráció is volt, amilyen az értelmező
szótárakban használatos: egy tollal rajzolt horgony, mintha egy ügyetlen
gyermeki kéz munkája lett volna.
Ekkor szólalt meg az ismeretlen: - Jól nézze meg. Soha többé nem látja viszont.
A kijelentésben fenyegetés lappangott, a hangjában azonban nem.
Megjegyeztem a helyet, és összecsuktam a kötetet. Nyomban ki is
nyitottam, de hiába kerestem a horgony tollrajzát, forgattam egyik lapot a
blacktrush
(BlackTrush)
#1