Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1
Feltevései ingereltek. Megkérdeztem:


  • Ön bizonyára vallásos ember, igaz?

  • Igen, presbiteriánus vagyok. Tiszta a lelkiismeretem. Biztos vagyok
    benne, hogy nem loptam meg azt a bennszülöttet, mikor ördögi bibliáját az
    Úr Igéjére cseréltem.
    Megnyugtattam, hogy nincs oka hibáztatnia magát, s megkérdeztem,
    hogy utazóban jár-e ezen a tájon. Azt válaszolta, úgy tervezi, hogy néhány
    napon belül visszatér szülőföldjére. Ekkor tudtam meg, hogy skót, és hogy
    az Orkney-szigeteken született. Bevallottam neki, hogy Skóciát különösen
    szeretem, már Stevenson és Hume miatt is.

  • És Robbie Burns miatt – tette hozzá.
    Mialatt tovább társalogtunk, tanulmányoztam a végtelen könyvet.
    Színlelt közömbösséggel kérdeztem:

  • Szándékában áll, hogy fölajánlja ezt a különös példányt a British
    Museumnak?

  • Nem. Magának ajánlom föl – válaszolt, és egy komoly összeget
    szabott meg.
    Azt válaszoltam, hogy ezt az összeget nem áll módomban kifizetni, ami
    igaz is volt, és elgondolkodtam. Néhány perc alatt megtaláltam a megoldást.

  • Cserét ajánlok, uram – mondtam neki. – Ezt a kötetet ön egy marék
    rúpiáért és a Szentírásért cserélte; a nyugdíjam egy részét, melyet az imént
    kaptam meg, és Wiclif gót betűs Bibliáját kínálom önnek. A szüleimtől
    örököltem.

  • A black letter Wiclif – suttogta.
    Bementem a hálóba, és kihoztam neki a pénzt és a könyvet. Forgatta a
    lapokat, és bibliofil buzgalommal a címlap tanulmányozásába mélyedt.

  • Áll az alku – mondta.

Free download pdf