Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • A mű végére érvén aztán rádöbbentél a kudarcra.

  • Még annál is rosszabbul jártam. Rájöttem, hogy a szó legnyomasztóbb
    értelmében remekmű az a könyv. Nemes céljaimból csupán egy-két lapra
    futotta: a többit útvesztők és kések töltik meg, hősök, akik tükörképnek
    hiszik magukat, tükörképek, akik valóságosnak vélik magukat, s benne van
    az éjszakák tigrise, a vérünkben lappangó hajdani viszály, az elvakult,
    végzetes Juan Muraña, Macedonio hangja, a holtak körmével kivájt hajó, a
    délutáni óangoltanulás.

  • Ismerős ez a múzeum – vetettem közbe gúnyosan.

  • S ott van még a sok csalóka emlék is, a jelképek kétértelmű, játszi
    használata, a végeérhetetlen felsorolások, a prózaiság ügyes kiaknázása és a
    hibás szimmetriák, melyeket oly önfeledten tárnak föl a kritikusok, s
    megannyi idézet, amelyek nem mindig fiktívek.

  • És kiadtad azt a könyvet?

  • Egy ideig – érzelgősen, komolytalanul – azzal áltattam magam, hogy
    megsemmisítem, talán elégetem. Végül álnéven mégiscsak megjelentettem
    Madridban. Ügyetlen Borges-epigont láttak a szerzőben, azt rótták fel neki,
    hogy nem igazi Borges, és hogy csak a külsőleges vonásokat vette át a
    mintából.

  • Ez nem lep meg – mondtam. – Végül is minden író önmaga
    legtehetségtelenebb tanítványaként végzi.

  • Sok út vezetett eddig az éjszakáig, az a könyv volt az egyik. A többi
    pedig... A megalázó öregség, a tudat, hogy már minden napot átéltem
    egyszer...

  • Én nem írom meg azt a könyvet – mondtam.

  • De meg fogod írni! Ezekből a szavakból pedig, amelyek most a
    jelenben hangzanak el, csak egy álom halvány emléke marad.

Free download pdf