Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

1904 vége felé olvastam a hírt, hogy egy kék tigrisfajtát találtak a
Gangesz deltavidékén. Később a távirati jelentések is megerősítették a
felfedezést, az eset minden ellentmondásával és szokatlanságával
egyetemben. Fellobbant bennem a régi szerelem. Azt hittem, tévedésről van
szó, hiszen a színeket jelölő szavak gyakran pontatlanok. Eszembe jutott,
amit hajdan olvastam, hogy Etiópia neve izlandiul „Bláland”, azaz Kék
Föld, avagy a Feketék Földje. Eszerint az a kék tigris akár fekete párduc is
lehetett. Egyetlen szóval sem említették azt a képet, amelyet a londoni sajtó
tett közzé egy ezüst csíkos, kék tigrisről; nyilván hamisítvány volt. A képen
látható kék színnek ugyanis több köze lehetett a címertanhoz, mint a
valósághoz. Egyszer aztán kék tigrisekről álmodtam, olyan árnyalatot még
sohasem láttam; nem is találtam rá megfelelő szót. Az tudom, hogy szinte
feketébe hajlott, csakhogy ennyi nem elég, hogy felidézhessem azt a színt.
Hónapok múlva elmesélte egyik kollégám, hogy egyszer egy
Gangesztól távol eső faluban fültanúja volt, amint kék tigrisekről beszéltek.
Ugyancsak meglepett ez az adat, mert tudtommal nemigen él tigris azon a
vidéken. Akkor ismét megjelent álmomban a kék tigris: ahogy ott lépdelt,
hosszú árnyékot vetett a homokos talajra. Kihasználva a szünidőt, útnak
indultam az említett faluba, melynek – később előadandó okokból – a nevét
említeni sem akarom.
Vége volt már az esős évszaknak, amikor megérkeztem. Egy inkább
széles, mintsem magas domb lábánál bújt meg a falu, sötétbarna, fenyegető
dzsungel fogta körül. Kiplingnél bizonyára szerepel valahol kalandomnak
eme nyomorúságos színhelye, az ő könyveiben ugyanis benne foglaltatik
egész India, sőt valamiképpen az egész világ is. Elég, ha annyit mondok,
hogy mindössze egy ingó nádhidakkal átívelt árok védte a kunyhókat. Délre