Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

ellenben merő üresség. Ekkor már éppoly ártatlannak találtam az én kék
tigrisemet, mint amilyen ama római fekete hattyú volt, melyet később
megtaláltak Ausztráliában.
Most látom csak, amint átfutom a fenti sorokat, hogy elkövettem egy
szarvashibát. Eltérített eredeti szándékomtól egy beidegződés, amely a
tévesen lélektaninak nevezett irodalomból származik – lehet jó is, rossz is –,
s magam sem tudom, miért, igyekeztem az eredeti időrendben elmondani a
felfedezésemet. Jobban jártam volna, ha csak a korongok irtóztató
természetével foglalkozom.
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy vannak egyszarvúak a Holdon,
lehet, hogy elhinném az állítását, lehet, hogy elvetném, vagy éppen nem
nyilvánítanék róla véleményt, de mindenképpen el tudnám képzelni. Ha
ellenben azt mondaná valaki, hogy a Holdon előfordulhat, hogy hat-hét
egyszarvú néha csak három, habozás nélkül képtelenségnek nyilvánítanám.
Az ember ugyanis, ha egyszer felfogta, hogy három meg egy az négy, többé
nem ellenőrzi se érmével, se kockával, amint sakkbábukkal vagy ceruzákkal
sem. Tudja, és az elég. Más számra nem is gondolhat. Több matematikus
szerint a három meg egy valójában a négy tautológiája, a négyes szám
másfajta megnevezése... A földkerekség valamennyi lakója közül nekem,
Alexander Craigie-nek adatott meg, hogy felfedezzem azt az egyetlen
tárgyfajtát, amely ellentmond az emberi elme fenti alaptörvényének.
Eleinte kínzó félelem gyötört, nem őrültem-e meg; később már talán
szívesen vállaltam volna az őrültséget, ugyanis egyéni káprázataim
korántsem nyomnak annyit a latban, mint annak bizonyítéka, hogy a
világegyetemben megfér a zűrzavar. Ha lehetséges, hogy három meg egy az
kettő vagy épp tizennégy, az emberi értelem maga az őrület.