Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

szférikus időelmélettel foglalkozott, amit nem egészen értek, de remélem,
egy nap még kölcsönvehetem tőle. Találkoztam még írókkal is, például
Robert Fitzgeralddal, John Updike-kal és az azóta elhunyt Dudley Fittsszel.
Kihasználtam az alkalmat, és felfedeztem a földrész még nem ismert
részeit: Iowát, ahol szülőhazám pampája várt rám; Chicagót, ahol
felidéztem Carl Sandburg alakját; Missourit, Marylandet, Virginiát. Nagy
megtiszteltetés volt, hogy kintlétem vége felé felolvasták a verseimet a New
York-i YM-YWHA Poetry Centerben, több fordítóm is részt vett az esten,
és számos költő is jelen volt. Az Oklahomai Egyetem két jótevőjének,
Lowell Dunhamnak és Ivar Ivasknak köszönhetem a harmadik, 1969
novemberében tett utamat az Egyesült Államokba; előadni hívtak, és
szerveztek egy tudósokból álló csoportot, amely elemezte és gazdagította a
munkámat. Ivasktól egy hal alakú finn tőrt kaptam, ami elég idegen a
gyerekkoromban a régi Palermóban látott hagyománytól.
Visszatekintve az utolsó évtizedre, úgy látom, elég sokat csavarogtam.
1963-ban Neil MacKay, a Buenos Aires-i British Council képviselőjének
köszönhetően elmehettem Angliába és Skóciába. Ott is – ismét anyám
társaságában – elindultam a zarándokútjaimra: Londonba, ahol hemzsegnek
az irodalmi emlékek; Lichfieldbe és Dr. Johnsonhoz; Manchesterbe és De
Quincey-hez; Rye-hoz és Henry Jameshez; a Tó-vidékre; Edinburgh-ba.
Felkerestem nagyanyám szülőhelyét Hanley-ben, Five Towns egyikét
Arnold Bennett vidékén. Skóciára és Yorkshire-re a világ legcsodásabb
tájaiként gondolok. Valahol a skót hegyekben és völgyekben ismét elfogott
a magányosság és a sivárság már ismerős, különös érzése; időbe telt, míg
vissza tudtam vezetni ezt a hangulatot Patagónia végtelen pusztaságaihoz.
Néhány évvel később, ezúttal María Esther Vázquez társaságában, ismét
eljutottam Európába. Angliában a már elhunyt Herbert Readnek a