Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

másodikban Szulejmánnak, Dávid fiának asztala állt – áldás reájuk! –,
egyetlen smaragdból volt kifaragva, a színe, mint tudjuk, zöld, rejtett
tulajdonságai leírhatatlanok, de igazak, mert lecsendesíti a vihart,
viselőjének megőrzi a szüzességét, elűzi a vérhast és a gonosz szellemeket,
kedvező döntést hoz a perekben, és nagy segítséget jelent szüléskor.
A harmadik teremben két könyvet találtak: az egyik fekete volt, a napok
és a talizmánokhoz használt fémek előnyös tulajdonságait írta le, továbbá a
méreg- és ellenméreg-készítés tudományát; a másik fehér, s bár szép volt az
írás, nem sikerült megfejteni a tartalmát. A negyedikben egy mappa mundit
találtak, benne voltak a királyságok, a városok, a tengerek, a várak és a
veszedelmes helyek, mindegyiknek megvolt a neve és pontos alakja.
Az ötödikben egy kerek tükröt leltek, Dávid fiának, Szulejmánnak a
munkáját – kegyelem mindkettőjüknek! –, amely roppant értékes volt, mert
különféle fémekből készült, és aki belenézett, látta őseinek és utódjainak az
arcát, az első Ádámtól kezdve egészen azokig, akik majd meghallják
egyszer a Trombitát.
A hatodik elixírrel volt tele, abból egy csepp is elég háromezer uncia
ezüst háromezer uncia arannyá változtatásához.
A hetedik csarnok üresnek tűnt, és olyan hosszú volt, hogy ha a
legügyesebb íjász az ajtóból kilőtt volna egy íjat, az nem ért volna el a
terem végéig. Egy iszonyú feliratot pillantottak meg a túlsó falon. A király
szemügyre vette, és megértette; így hangzott: „Ha valamely kéz kinyitja
ennek a várnak a kapuját, elfoglalják a királyságot a bejáratnál lévő
fémharcosokra hasonlító hús-vér katonák.”
A Hedzsra 89. évében történtek ezek a dolgok. Még véget sem ért az év,
amikor Tarik megkaparintotta az erődöt, legyőzte a királyt, eladta a
feleségeit és gyerekeit, és feldúlta a földjeit. Így terjeszkedtek az arabok