Sławomir Mrożek - A túlvilág titkai és más történetek

64

Jelmezbál

Hívat az Elnök, és közli velem:

• Jelmezbálba megyünk az asszonnyal, én meg azt se tudom, minek
  öltözzek, hogy ne ismerjenek föl. Kitalálhatna valamit.
  
  
  • Mit szólna a lovaghoz? — vetettem föl. – Nincs ember, aki egy
    lovagban ráismerne az Elnök úrra.
  
  
  • Gondoltam rá, de melegem lenne a páncélban. Megizzasztana.
  
  
  • Lyukacsos páncélt is vehetne, az szellőzik.
  
  
  • Nagy a kockázat. Még azt hiszik, hogy szűrőkanálnak öltöztem.
    Inkább találjon ki valami mást.
  
  
  • Nem lehetne cowboy?
  
  
  • Ezt az eshetőséget is figyelembe vettem, csak hát a cowboy
    ideológiailag nem az igazi... Nekem meg vannak ellenségeim.
  
  
  • Hát akkor legyen kozák. A kozák világnézetileg feddhetetlen.
  
  
  • Persze, de a feleségem békakirálylánynak akar öltözni. Ért
    engem? A kozák nem megy a békához.
    Gondolkodóba ejtett a dolog.
  
  
  • És ha a művészethez fordulnánk? Vegye föl, Elnök úr Beethoven
    halotti maszkját, és alászolgája.
  
  
  • Beethoven? Nem volt szerencsém hozzá.
  
  
  • Akkor legyen Chopin.
  
  
  • Mit ki nem talál. És honnan szerezzek hajat?
  
  
  • Vegyen föl parókát.
  
  
  • Megőrült? Rockzenésznek, néznek, nem Chopinnek. Talán ha
    játszanék valamit...
  
  
  • Tud zongorázni, Elnök úr?
  
  
  • Azt nem, de fésűn bármit eljátszok. Folklór is jöhet.
  
  
  • Nem megy. Chopin nem a fésű virtuóza, lehet, hogy meg se
    ismernék.
    Hosszasan tanácskoztunk még. Az Elnök nem akart se
    maharadzsa, se kalóz lenni, sem pedig bohóc, ami érthető.
  
  
  • Biztosra akarok menni – mondja. – Hogy ne tudjon belém kötni
    senki.
  
  
  • Megvan! Öltözzék, Elnök úr, a nehézipar jelmezébe. Szép is,
    eredeti és tanulságos. Megvannak hozzá az adottságai, különösen
    testsúlyban. Vagy legyen Barátság Kőolajvezeték.