Sławomir Mrożek - A túlvilág titkai és más történetek

69

A pessesek sógora

Utasításba jött, hogy ünnepséget kell rendeznünk Juliusz Słowacki,
nemzeti vátesz-költőnk tiszteletére. Az ünnepségnek szónoklatból és
irodalmi műsorból kell állnia.
A szónoklattal nem volt probléma, azt papírról is fel lehet olvasni.
De az irodalmi műsor keretében valakinek el kellett volna szavalnia A
pestisesek apja című hosszú elbeszélő költeményt. Ebben a
költeményben a költő azt meséli el, hogyan vitt el a pestis egy egész
családot.
A pénztárosunk épp a börtönbüntetését töltötte, ez okból Elnökünk
levélben azzal a kéréssel fordult a börtönparancsnoksághoz, adnának
egy nap szabadságot az elítéltnek, amennyiben az hajlandó
bemagolni a szóban forgó elbeszélő költeményt, majd pedig
elszavalni az ünnepségen. A börtönparancsnokság pozitívan állt a
kéréshez, nem úgy a pénztárosunk.
E nehéz helyzetben úgy döntöttünk, hogy az ünnepségen valaki a
saját szavaival mondja el az elbeszélő költemény tartalmát.
Könyvelőnk aggályoskodott:

• Az utasítás egyértelműen kimondja, hogy emlékezetből, nem
  pedig a saját szavainkkal kell elmondani a verset. Meggyűlhet a
  bajunk a felsőbb szervekkel.


• És ha előkerítenénk valahonnan a pestisesek egyik atyafiát? Egy
  rokon megemlékezhet az atyafiságáról, a saját szavaival is
  elmondhatja, mi és hogyan esett meg velük. Egy rokont senki sem
  fog piszkálni.


• Az elbeszélő költeményből feketén-fehéren kiderül, hogy az egész
  család kipusztult. Az anya, a fiú- és lánygyermekek, a nagyapó,
  egyszóval mindenki – kötötte az ebet a karóhoz a Könyvelő.


• Mit szólnátok egy sógorhoz? Juliusz Słowacki nem tesz említést a
  sógorokról. Egy sógor átvészelhette a járványt.


• Tegyük fel, hogy átvészelte. De hol keressük ezt a sógort?


• Lehetett az egy balkézről való sógor is, azért nem szerepel a
  versben. Ki meri azt állítani, hogy nincs itt, közöttünk?
  Egymásra néztünk, s kellemetlenül éreztük magunkat. A
  Személyzetis mentette meg a helyzetet.