6
Vita egy ókori uralkodóról
Prőzus úrról, az Elnökünkről beszélgettünk. A Könyvelő azt mondta,
hogy már az ókorban is élt egy Prőzus, aki híres uralkodó volt.
- Azt nem Prőzusnak, hanem Krőzusnak hívták – helyesbített az
Előadó. - De bizony Prőzusnak hívták. Fogadjunk?
Fogadtak. Aki veszít, az állja a cehet. De hogyan döntsék el, hogy
kinek van igaza? Abban állapodtak meg, hogy megvitatják a kérdést. - Nem Krőzus, mint k... k... kurva – kötötte az ebet a karóhoz a
Könyvelő, akinek akadozni kezdett a nyelve –, hanem Prőzus. - Már hogy lenne Prőzus, mint p... p...csa, amikor k... k... Krőzus
volt – érvelt az Előadó, akinek problémája akadt néhány hanggal. - Én pedig amondó vagyok, Józek, hhh... Ep! Prucs.
- P... p... Puecs? Na ne mondd!
Így vitatkozgattak, de a vita nem kecsegtetett eredménnyel. Már
későre járt, fizetni kellett, de még mindig nem tudták, ki egyenlíti ki a
számlát. A Jogtanácsos úgy döntött, felhívja a Tudományos
Akadémiát.
A pincér megrendelte az interurbánt a fővárosba. A kapcsolás
időbe tellett, s mire jelentkezett a központ és kapcsolta a
Tudományos Akadémiát, már éjfél is elmúlt. - Halló? – szólt bele a telefonba mély basszusán a Jogtanácsos. –
Egy intézetből beszélek, Chść... Chść... Chść... Mellékes, hogy
honnan. A lényeg, hogy egy tudományos intézetből. Volna olyan
szívs... szívs... kedves megmondani, hogy Krőzusnak vagy Prőzusnak
hívták-e azt a lüd... lüda... lüdi... szóval ókori uralkodót?
A válasz rövid volt, legalábbis a Jogtanácsos azonnal letette a
telefont. - Barom — mondta kelletlenül.
Gyanítottuk, hogy az Akadémia éjjeli portása vette fel a telefont.
Fejér Irén fordítása