74
A tekintély
Hivatott az Elnök, és azt mondta:
- Tyű, de meleg van!
Bólogattam. - Jó lenne fürdeni egyet.
Helyeseltem. - Na, hát ezért hívattam magát. Bizalmas.
Megörültem. - Különleges feladattal bízom meg magát. Szeretnék megfürödni a
bányatóban, de mindenféle csőcselék jár arra. Ráadásul le kellene
vetnem a nadrágom.- Értem. Az Elnök úr nadrág nélkül, kész anarchia.
- Erről van szó. Tehát álljon a parton és figyeljen, nem jön-e
valaki. Amint meglát valakit, füttyentsen hármat. Tud fütyülni? - Semmi gond.
- És még valamit. Csukja be a szemét.
- Miért?
- Mert leveszem a nadrágom.
- De akkor nem látom, hogy jön-e valaki.
- Na jó. Nyitva tarthatja a szemét, de álljon háttal a partnak.
Elmentünk a bányatóhoz. Hátat fordítottam a partnak. Csobbanás.
Az Elnök vélhetően bement a vízbe. Így álltam egy órát. Egyszer csak
roppant az ág a bozótban. Láttam, hogy az Elnök az, nadrág nélkül.
Füttyentettem. - Nyugalom én vagyok az.
- De nadrág nélkül. Csak öltönyben van jogom megismerni az
Elnök urat. - Igaza van, de ellopták a nadrágomat. Nem látta a tolvajt?
- Nem, mert háttal álltam a partnak, nehogy demoralizáljon a
látvány. Az Elnök nadrág nélkül, kész... - Halkabban! És ne nevezzen Elnöknek, most én magának
inkognitóban vagyok. Adja ide a nadrágját. - De akkor itt fogok állni nadrág nélkül!
- Nem baj. Magának úgysincs tekintélye, amit elveszthetne.
- Nem tehetem.
- Miért?