pompával, hitvány csecsebecsével, ami mindig is utálatos volt Előtted
e földi siralomvölgyben, s ami oly haszontalan leend a mennyek
országában? Valóban, kezdek kételkedni tettem értékében, bárha a
legjobb hiszemben cselekedtem.
A közönség lélegzet-visszafojtva figyelt. A színész intett a
temetőszolgának, hogy hozza fel a sapkát a gödörből. Amikor az
teljesítette az utasítást, levette a sírásó fejéről az ócska tányérsapkát,
a sír fölé tartotta, és rövid szünet után ekképp fejezte be a beszédet:
— Fogadd hát, amit választottál volna, ha választhattál volna!
Majd olyan drámai mozdulattal hajította a gödörbe a sapkát, olyan
tökéletesen kiszámított pillanatban és helyen, hogy felcsattant a taps.
A színész meghajolt a sír felé, de csak egy negyed fordulatot tett.
Tudni való, hogy nem illik háttal meghajolni a közönségnek.
Nem tudni, hogy később adott-e kártérítést a sírásónak a sapkáért.
Van, aki szerint csak kezet fogott vele, amikor a sírásó bátortalanul
keresztülfurakodott hozzá a hódolók tömegén. De egy igazi
művésznek nem kell fizetnie, ő pedig igazi művész volt.
Körner Gábor fordítása