81
A világ legszebb látványa
Elutaztam a hegyekbe, egy tóparti ismert üdülőhelyre. Megérdemelt
pihenés várt rám, ezért úgy döntöttem, minden szempontból ideális
körülmények között töltöm el ezt a vakációt, nem állt szándékomban
takarékoskodni. Az első osztályú szállodákban, sajnos, minden szoba
foglalt volt, s mint hamarosan kiderült, a másodosztályú
szállodákban is. Lemondtam először a luxusról, majd pedig a
komfortról is, benéztem egy harmadosztályú szállodába, de csak
azért, hogy ugyanazt a választ kapjam: nincs üres szobánk.
Végül felkerestem azt a szállodát, amelyhez olyannyira nem
éreztem kedvet, hogy eddig elkerültem, de már csak ez maradt
számomra. A portás hosszasan studírozta a vendégkönyvet, majd így
szólt:
- Alapjában véve nincs üres szobánk.
- Mit jelent az, hogy alapjában véve?
- Azt jelenti, hogy nincs átlagos szobánk. Csak egy gyönyörű
látványt nyújtó szobánk van. - Pompás! Miért nem ezzel kezdte?
- Mert ha ezt a szobát veszi ki, rendkívüli látványban lehet része.
- Pontosan erre vágyom!
- A látvány, amelyben része lesz, rendkívül szép, de ezt meg kell
fizetni. - Mennyit kérnek érte?
Megmondta a szoba árat, valóban szép kis summa volt, kiváltképp
egy negyedosztályú szállodában. Természetesen gondolkodás nélkül
elfogadtam a feltételeket. - Előre kell fizetni.
Ezen sem csodálkoztam, a sokadrendű szállodákban, ahol a
vendégek is sokadrendűek, gyakran kell előre fizetni. Azt is
természetesnek találtam, hogy senki sem kísér a szobámba, nem a
boy viszi a kofferomat. Megkaptam a kulcsot, s egyedül kerestem
meg a folyosó végén lévő szobámat. Mit sem törődve a nyomorúságos
berendezéssel, ugyanis nem vártam jobbat, az ablakhoz siettem, és
széthúztam a függönyt, hogy gyönyörködhessem az elibém táruló
látványban. Sötét udvart pillantottam meg, szemben fal és néhány
szeméttartály.