83
Levelező tag
Az Elnök behívott az irodájába, kulcsra zárta az ajtót, elfüggönyözte
az ablakokat, és a következőket közölte velem:
- Különböző rágalmak terjednek rólam itt a hivatalban: nem
végeztem el az általános iskolát, nincs semmiféle általános
műveltségem. De én megmutatom nekik. E célból maga szigorú
titoktartás mellett szolgálati útra megy a fővárosba. Senkinek sem
szól egy szót sem arról, amit most mondok. Ott marad a fővárosban
néhány napig. Mindennap vásárol egy képeslapot, megírja és elküldi
ide, a hivatali címemre, hogy mindenki elolvassa.
Természetesen beleegyeztem, de megkérdeztem, mit kell írnom a
képeslapokra. Az Elnök erre azt mondta: - Emiatt ne fájjon a feje. Odaadom magának a megfelelő, kész
szövegeket, amiket majd sorban lemásol a képeslapokra. Ezek
személyesen nekem szóló üdvözletek különböző híres tudósoktól. A
főváros, mint tudjuk, a tudomány fellegvára. Hadd tudják meg az
emberek, kikkel levelezek, egyből abbahagyják a pletykálkodást.
Elutaztam. Nagyon tetszett a főváros. A pályaudvarról egyenesen a
postára mentem. Vettem egy lapot a Marszałkowska negyed
látképével, és lemásoltam az első szöveget, amely így hangzott:
„Kedves barátom! Mindannyian sok szeretettel emlékezünk rád.
Poldzio Infeld gyakran érdeklődik felőled. Nagyon hiányzol.
Föltétlenül írd meg, mit csinálsz. – Wladyslaw Kotarbiński, a Lengyel
Tudományos Akadémia elnöke.”
A teljesített kötelesség érzésével mentem a kijózanító állomásra,
hogy megspóroljam az államnak a szálloda költségeit. Rettenetesen
megijedtem, amikor másnap észrevettem, hogy eltűnt a boríték, amit
az elnöktől kaptam a szövegekkel.
Nem volt más választásom. Úgy döntöttem, saját hatáskörömben
oldom meg a dolgot. Vettem egy enciklopédiát, elfoglaltam a legjobb
asztalt a büfében, és már kora reggel készen volt egy képeslap a
következő szöveggel:
„Elnököm! Nehézségeim vannak. Volna egy kis időd, beugornál egy
percre? Csókdosom a nejed kacsóit. — Einstein”
A negyedik napi képeslap így szólt