84
Álmok
Hatan voltunk a hálókocsi fülkéjében, szerencsére mindannyian
megfelelő társadalmi szinten élő, kulturált, illemtudó és az együttélés
szabályait ismerő ember. Amikor elérkezett az ideje, eloltottuk a
lámpát, és lefeküdtünk a három szinten, két oszlopban elhelyezett
hat fekvőhelyre. Azután mindegyikünk a maga saját, egyéni,
egyedülálló álmába merült.
Azt álmodtam, hogy lepkét kergetek a réten. Már éppen elkaptam
volna a hálóval, amikor olyan keményen állon vágott a lepke, hogy
fölébredtem. A lámpa fényénél megpillantottam azt a középkorú
asszonyt, akinek fölöttem kellett volna feküdnie, most mégis
mellettem állt, arcul ütött, és ezt kiáltotta:
- Disznó!
- De kérem! – tiltakoztam, bár még nem tértem teljesen
magamhoz. – Biztosan lepke, csak a szárnyacskája olyan, mint egy
pata.
A többi fekhelyről fölébresztett társaink nyújtogatták felénk a
nyakukat. - Miről van szó? —kérdezte energikusan egy úr szemből, a fölső
ágyról. - Ez az ember megsértett engem! – rikácsolta a nő rám mutatva.
- Hogyan?
- Ha elmondanám, mit álmodtam!
- Aktív vagy passzív módon sértette meg?
- Még kérdezi?
- Lényeges különbség, bíró vagyok.
A nő nem tudott válaszolni, mert a gyereke sírva fakadt két ággyal
fölöttem. Sűrű csuklások közepette kiderült, hogy álmában elvette
valaki a lepkehálóját, ami a kedvenc játéka volt. - Ki vette el tőled? – kérdezte az anyja.
A gyerek a bíróra mutatott. - Vadállat! Nem szégyelli magát?
- Ez valami félreértés! – felelte a bíró. — Én azt álmodtam, hogy
egy répát harapdálok.
A bíró alatt megmozdult valami. Egy atlétatermetű férfi
kászálódott ki trikóban, majd a fülke közepén fölegyenesedett. Olyan