85
A menekült története
Azt mondjátok, sárkány? És félelmetes? Felfalja szűzeiteket? És ezért
akarjátok megölni? Rajta, de figyelmeztetlek benneteket, hogy a
döglött sárkány sem kellemes dolog.
Tudom, mit beszélek, mert ott, ahonnan elmenekültem, szintén
volt egy sárkány, pontosabban bizonyos értelemben most is van.
Szép kort élt meg, és bár sokan próbálkoztak a megölésével, végül
is az öregség végzett vele. Vasvillákkal ugyan kissé besegítettünk, de
már csak akkor, amikor kihullottak a fogai, és nem volt olyan
veszélyes. Élete alkonyán már csak csócsálgatta a szüzeket a fogatlan
állkapcsával, az utolsó szüzek ezt túl is élték, bár kissé megcsócsálva
kerültek elő a barlangból, aztán végre megdöglött a sárkány.
Természetesen, nagy volt az öröm: a főtéren gyűltünk össze, hogy
tánccal és muzsikával ünnepeljük a sárkánytól való
megszabadulásunkat. Három napig ünnepeltünk és mulatoztunk,
amikor is a harmadik nap estefelé, mintha valami...
Kimondom kertelés nélkül: valami bűzleni kezdett.
Nem mi tehettünk arról, hogy temetetlenül hevert a sárkány. Olyan
nagy volt, hogy akkora gödröt, amelyikben elfért volna ez a dög,
ember kiásni nem tud. De ha mégis, hogyan mozdítsuk meg ezt a
hatalmas tömeget? Vagyis a szabad ég alatt indult oszlásnak.
Napról napra áthatóbb lett a bűz, s nem lehetett nem tudomást
venni róla, hisz a lélegzéssel csak nem hagyhattunk fel. De ami ennél
is rosszabb, mindenbe beleivódott ez a bűz, a levegőtől bebűzösödött
a föld és az étel, de még a ruházatunk is. Csak a tűz maradt tiszta, de
már a füst, természetesen, nem.
Külföldről, nagy tartályokban, parfümöt hozattunk, de a parfümös
bűz rosszabb a, hogy is mondjam, szóval a tiszta bűznél is. Egyesek
visszasírták azt az időt, amikor még élt a sárkány. Természetesen
éltében is furcsa szagot terjesztett, de csak a barlangjában, a
közvetlen környezetében, most viszont bűzlött az egész környék.
És ami a legrosszabb, mértéktelen szaporodásnak indultak a
szüzek. Hogy a sárkány nem ritkította soraikat, minden bokorba
jutott egy, ha kőbe rúgott az ember, szüzet talált. Ha legalább
nyugton ültek volna! De nem, liliommal rohangásztak, s az emberek