- Az emberek rendszerint gépiesen cselekszenek, vagyis bevett
szokásokhoz, konvenciókhoz tartják magukat. Így leplezik az
igazságot önmagukról. - Szent igaz – sóhajtottam fel. Mi lehet az? Mókus?
— Én kizökkentem őket a megszokásból, s ezzel hozzásegítem őket
ahhoz, hogy felfedezzék ezt az igazságot.
— Biztos mókus lesz az — mondtam gépiesen.
— Tessék?
— Semmi, semmi, bocsánat, csak kiszaladt a számon.
— Maga nem is figyel rám.
— Dehogyisnem...
Ilyenkor is lehet még látni mókust, még nem kezdték meg téli
álmukat? Egyáltalán, alszanak télen? De kár, hogy nem tanultam
rendesen, amikor ezt vettük az iskolában.
— Na végre! — kiáltott fel kezét dörzsölve. — Most meglátjuk!
Elfordultam, és megpillantottam a pincérnőt. Kávét hozott és egy
üveg ásványvizet. Elém tette a vizet, a kislány elé a kávét.
— Mit művel! – kiáltott fel.
A pincérnő erre felcserélte, elém tette a kávét, a kislány elé pedig az
ásványvizet, és elment. - Ne, nem erről volt szó! Én nem ezt rendeltem, világosan
megmondtam, hogy sört és fagylaltot kérünk! Kisasszony!
Kisasszony!
A pincérnő eltűnt. - Micsoda kiszolgálás, botrány! Elnézést, rögtön jövök, muszáj
elintéznem a főnökkel.
Felállt, elfutott, és ő is eltűnt. Kínos csend támadt. - Szereted a mókusokat? – kérdeztem.
A kislány rám nézett. Aztán elvette az asztalról a tigrist, és betette a
köpenye zsebébe. Felállt, és a kerthelyiség kijárata felé indult.
Nem mozdultam a helyemről. Hogyan magyaráznám meg a
járókelőknek, hogy nem vagyok perverz. És előtte is szégyellném
magam.
Megvártam, míg kiér az utcára, elmegy a kerthelyiség mellett, és
csak akkor álltam fel a székről, amikor már eltűnt. Nagyon féltem,
hogy visszatér a beszélgetőpartnerem, mielőtt lelépek, de szerencsére
nem jött. Biztos visszajött, de akkor már nem voltam ott.
Megint a gesztenyesoron találtam magam, de a kislány már nem
volt sehol. Mentem a magam útján, zizegtem a száraz avarban a
lábammal.
blacktrush
(BlackTrush)
#1