12
A nyolcadik nap
Az Úristen hat napig dolgozott, a hetediken pihent. Az ember nem
Úristen, hamarabb elfárad, így hát kijelentette, hogy a szombat
szintén jár mint pihenőnap. A Legfelsőbb Instanciának nem volt
különösebb kifogása a döntéssel kapcsolatban.
Ha ilyen könnyen megy a szombattal, miért ne menne a péntekkel
is — gondoltam, s a következő beadvánnyal fordultam az Úristenhez:
„Kérem, hogy hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, valamint
pénteken érzett fáradtságomra tekintettel szíveskedjék a pénteket is
elismerni munkaszüneti napnak. Homo Sapiens.”
Nem érkezett válasz, így hát kijelentettem, hogy a péntek is el van
ismerve.
Ámde a szerda és a hét többi része között még ott volt a rémes
csütörtök. Nincs fárasztóbb annál, mint a munkahét utolsó napján
dolgozni. Ezúttal merészebb voltam:
„Az ember gondolkodó nádszál (Blaise Pascal, 1623—1662). Úgy
gondolom, csütörtökön sem kell dolgoznom.”
Most már szerda délután befejeztem a munkát. De hát a szerda is...
Az Úristen hallgatása felbátorított.
„Követelem a szerda munkaszüneti nappá tételét. Prométheusz.”
A kedd ügyében már nyíltan lázadtam:
„Ember, ez büszkén hangzik (Makszim Gorkij, 1858—1936). A kedd
sérti a méltóságomat. Kategorikusan visszautasítom, és hétfőn
végzek.”
Nem érkezett válasz, úgyhogy a hétfővel már simán ment a dolog.
Elég volt egy távirat: