az unokahúgocskánk, de szó, ami szó, mi is adtunk valamit a
világnak. Például a Śląsk vagy a Mazowste együttest...
— És Chopin: — tette hozzá a másik vendég. — Chopint senki sem
überelheti.
A vendégek felélénkültek.
— Kopernikusz!
— Paderewski!
— És a lengyel Himalája-expedíció? Az se kutya! — kiáltotta az
Elnök. — Nem kell nekünk francia itóka!
És ezzel egy félliteres, mezei vodkát tett az asztalra.
Én a késő éjszakai órákig a függöny mögött rostokoltam,
rejtekhelyemről leselkedtem kifelé, és bánat mardosta szívemet. Mi
az, én talán külföldi vagyok?
Végre éjféltájt eszébe jutottam az Elnökünknek.
— Hölgyeim és uraim, figyelem! Most dicsőségünket és
hírnevünket öregbítendő, hangozzék el tizenkét díszlövés! Éljen,
éljen, éljen!
Majd hozzám, pontosabban a függöny felé fordult:
- Kolléga, tűz!
Én csak erre vártam. Buzgón felfújtam a zacskót, és már csaptam is
össze a tenyerem! De a pukkanás elmaradt.
Még szép, hogy elmaradt, ugyanis a zacskók lyukasak voltak.
Nyilván ezeket is Franciaországból importáltuk...
Fejér Irén fordítása