Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

távolból iszonyú kővel hátára vetettem;
őt, aki egyvalakit hívott fel párviadalra,
vállaltam: s hogy a sors rám essék, kérte imátok,
és elnyerte, achiv daliák! S ha talán e csatának
végét kérdezitek: nem győzött rajtam a bajnok.
Tűzzel a trójaiak törnek, vassal, s Jupiterrel
gályáinknak: ugyan hol van bőszáju Ulixes?
Én biz e mellel ezer gályát megvédtem, amellyel
visszahajózhattok: most fegyvert adjatok értük!
Szólhatok-é igazat? Rólam száll majd a dicsőség
rájuk előbb, mint róluk rám, közös úgyis a hírünk;
Aiaxért ez a vért, nem e hős verseng ma a vértért.
Hozza elő Ithacus Rhesust, nyúlszívü Dolonnal,
s Priamides Helanust, az elorzott Palladiummal:
nappal mitsem tett; s Diomedes nélkül ugyan mit?
Hogyha e fegyvereket megnyerheti íly kicsiny érdem,
osszátok ketté, s Diomedes kapja a többet!
Ez mire jutna velük? Csak az óvatlanra szokása
csapni, de rejtve, sosem fegyverrel, csak csupa csellel.
Már a sisaknak aranysugarú ragyogása azonnal
fölfedné cseleit, sose lenne a leshelye biztos;
s Dulichion-beli fő az Achilles harci-sisakját
úgysem bírja el; és kelevéze, a Pelion-adta,
jaj be nehéz kelevéz is lenne e gyáva karoknak!
s melybe a mindenség van vésve, a pajzs, sosem illik
oly balkarra, mi csak remegőn tolvajlani termett:
mért is akarsz oly ajándékot, mi csak összenyom, álnok,
mit ha talán tévedtében neked ad az achivság,
lesz amiért leterítsen a trósz, nem amért ijedezzék;
még, amivel mindíg győzöl, félénk, te, futásod,
még az is elnehezül, ha a vállon ekkora súly ül.
Tedd hozzá: pajzsod, mely alig látott viadalmat,
sértetlen; s az enyém, min ezer lyuk tátog a sok-sok
fegyvertől, már szükséges, hogy nyerjen utódot.
Végre minek sok szó? Tegye csak tett, lássuk, a próbát!
Vessük a hős vértjét sürüjébe a trójaiaknak;
hozni parancs küldjön; s aki hozza, kezére kerüljön!"
Így végzett Telamon fia, és zúgott a szavára
körben a népsokaság; s Laertes hős fia felkélt,
és a szemét kissé le a földre sütötte, utána
néz a sereg vezetőire, végül hangra nyitotta
ajkát, és kellemtelenül nem folyt a beszéde.
"Vágyatok és vágyam ha eléri, pelasgok, a célját,
nem kélhetne vitánk, kire szálljon örökbe a fegyver:
fegyvereid tieid, s te miénk volnál ma, Achilles;
csakhogy az ádáz sors miután elorozta mitőlünk,"
(és a szemét, valamintha a könnye omolna, törölte)
"volna-e jobb, ki követhetné örökében Achillest,
mint aki által lett seregünk követője Achilles?
Tompaeszűnek látszik (az is), sose hozza a hasznát,