MEMNON
Társuk volt e csatán, de nem ért rá sírni a trószok
sorsán, sem Hecubán, Aurora, se Trója elestén,
mert a szivét közelebbi keserv és gyász szoritotta,
Memnonért, akit ő, sáfrányhaju anyja, Achilles
lándzsahegyétől látott phryg csatasíkon elesni;
látta, s a szín, amitől pirosul hajnalban az égbolt,
megsápadt, s rejtő felhőbe borult a magasság.
Végső máglyatüzön mégsem nézhette fiának
égő tagjait, ám szétbontott fürttel, ahogy volt,
nem restelte a nagy Jupiternek elébe borulni
térdre, s a könnyeihez szavait kulcsolni eképpen:
"Mind közt legkicsinyebb, kiknek lakot ád arany aether
(mert hisz a legkevesebb szentély az enyém a világon),
istennő mégis, jöttem, nem azért, hogy esengjek
ünnepeket tőled, szentélyt, dús lángteli oltárt:
ámde, ha azt nézed, hogy nő létemre, mi hasznot
nyersz tőlem, ki az éj végét szabom új sugarammal,
érdemesítsz jutalomra; de most Aurora - keserv közt -
nem gondol vele, hogy díjat, mi megilleti, kérjen;
Memnontól fosztatva jövök, ki hiába felöltött
hős fegyvert bátyjáért hordott, s kit nagyon ifjan
ölt meg (eképpen akartátok) nagyszivü Achilles.
Hát a halálért nyújts vigaszul neki tiszteletet most,
legmagasabb isten, s enyhítsd kínját az anyának!"
Bólintott Jupiter, Memnon máglyája magasból
küldött villámtól lerogy, és feketíti a füstnek
fellege már a napot, valamint ha folyók vize gőzöl
ködfelhőt, amin át sugarát a nap át se bocsátja;
száll a sötét hamu föl, testté gomolyul s alakot vesz
sűrüsödötten a tűzlángból és hőt is azonnal,
és azután lelket (könnyűség ad neki szárnyat),
mint a madár legelőbb csak olyan, s azután igazán az,
csattog a tollaival; surrog nővérei szárnya:
számtalanok, mind onnan eredt és mind ugyanakkor;
szállnak a máglya körül háromszor, zeng zokogásuk
háromszor, negyedik röpüléskor szerteszaladnak;
két részről, dühödött két tábor; s szemberohannak:
horgas karmukkal, csőrükkel, szörnyü haraggal
harcolnak, s egymás szárnyát, kebelét kaszabolják,
s áldozatul rokonuk hamvára lehullanak együtt,
és hogy e hőstől származnak, soha nem feledik már.
Innen e most támadt madarak neve: róla nevezve
Memnonisek; s ha tizenkét jelt megjárt a nap immár,
mind rivalog s hadi-áldozatára sereglik a sírnál.
Gyászol más, amiért Dymantist látja ugatni;