ám Aurora egész máig csak mint anya gyászol:
könnye pereg, s az egész földet vele harmatosítja.
AENEAS ÚTJA. SCYLLA
Mind a reménységet nem hagyta ledőlni a végzet
Trója falával: a szentségek s más szent teher: apja,
nyomja a két vállát Cythere daliás gyerekének.
Annyi javakból íly zsákmányt választ a kegyes szív,
s Ascaniust, a fiát; s a menekvő gályasereggel
Antandrosból fut; gyilkos thrák parti vidéket
s azt a vidéket, min Polydorus vére csepeg még,
már tovahagyja; sebes széllel s jó tengeri árral
ér el Apollo várához, kísérik a társak.
Ott Anius (Phoebus kit papnak, a népe királynak
tud) szivesen befogadja a hőst templomba, lakába,
várost megmutogat, szentélyt s közelében a két fát,
melynek törzséhez Latona vajúdva fogódzott.
És miután tömjént s vele bort öntött a tüzekbe,
s mint kellett, leütött tulkok húsát sütögette,
már a király házába siettek, el is heveredtek,
és Bacchus s a Ceres adományát véve mulattak.
Most kegyes Anchises: "Ó, Phoebus papja, te tisztes,
tévednék? Mikor itt jártam legelőször e házban,
egy fiad és kétszer két lányod volt, ugye így volt?"
Rá Anius megrázta fejét, dús ősz haja fürtjét
szent szalagokkal, s szólt búsan: "Nagy hős, igen, így volt,
nem tévedsz; láttál bizony itt, mint öt gyerek apját,
s most (íly szélsebesen változnak az emberi dolgok)
csaknem elárvultan. Fiam él, de nekem mi segítség?
Messze van, Androsban, mi nevéről nyerte nevét is,
apja helyett ott kormányoz. Neki Delius osztott
jóslelket, míg húgainak Liber keze nyújtott
oly adományt, mi a vártnál több s csaknem hihetetlen:
mert mindaz, mihez ők, a leányaim értek, azonnal
vált gabonává, színborrá, vált tiszta olajjá,
s ez mindnyájunkat gyönyörű jólétre segített.
Atrides mikor ezt megtudta, a Trója-lerontó
(hogy sose hidd: a vihar minket, mely benneteket vert,
nem sújtott szintén) fegyverrel tépte el őket
apjuk karjaiból s rájukszólt: ég-adománnyal
táplálják seregét, gályáit, az argosi népet.
Elmenekült mind, merre tudott: Euboea fogadta
kettejüket be, megint kettőt bátyjuk laka Andros.
Az meg jön s haddal fenyeget, ha nem adja ki néki:
győz a kegyességen riadalma, kiadja a testvér
húgait; és mentségéül tudd ezt az ijedtnek:
nem volt itt Aeneas, s nem, megvédeni Androst,