MÁSODIK KÖNYV
PHAETHON A NAP SZEKERÉN
Oszlopokon meredett a magasba a Nap palotája,
fényes arannyal volt ragyogó s láng-látszatu bronzzal,
tündöklő elefántcsont fedte oromzata csúcsát,
főkapu-szárnyairól az ezüst ragyogása sugárzott.
Szép anyagon szebb művészet: mert Mulciber abba
véste a föld köribe karoló tükrösterü tengert,
föld kerekét, s az eget, mely a föld fölibé födelet von.
Kék isten-raj a hab közepett, Triton, a süvöltő;
változatos Proteus; Aegaeon, karja lehajlik
nagy busa bálnáknak hegyorom-hátára a habba;
Doris s lányai is, néhány ahogy úszik a vízben,
néhány meg zöldszálu haját szárítva a szirten,
s van, ki halon lovagol; s orcájuk sem nem egyenlő,
sem nagyon eltérő: éppen nővérien illő.
Földön férfiakat, vadat, erdőt, városokat látsz,
közbe folyót, nimfát, s a mezők más isteni népét.
Lángsugarú magas ég képmása feszítve fölébük,
hat jel az ajtónak jobb szárnyán, s hat jel a balján.
Hogy Clymene fia már ideért meredek hegyi úton,
és vitatott nemzőjének termébe belépett,
tartanak apja elé vágyódó léptei tüstént,
mégis: messze megáll; közel el nem tűri a tűzfényt.
Ült Phoebus közepütt, bíbor köpenyébe körítve,
tiszta smaragdokkal sugaras tündökletü trónján.
Jobbja s a balja felől Nap, Hó, Év, Századok álltak,
s távol egyenlőn egymástól, állt mindegyik Évszak;
köztük az ifjú Tavasz, viruló szirmos koszorúval,
s állt a mezítlen Nyár, koszorúval szőke kalászból,
köztük az Ősz - taposott szőlőtől foltos a teste -
és a jeges Tél is, hó-fürttel borzasan, ott állt.
Ekkor az ifjut a Nap - míg ámul az új alakoknak
láttán -, mindeneket látó, meglátja középről,
s "Mondd meg, mért jöttél," szól hozzá, "mért keresed föl
váramat, én sarjam, Phaethon, kit nem tagadok meg?"
"Ó, ki a nagy mindent", felel ő, "sugaradba borítod,
Phoebus atyám! Ha e név illethet téged a számról,
és Clymenének nem bűnrejtő képzelet adta,
zálogot adj, nemzőm, melyről, hogy tőled eredtem,
elhiggyék, s vele lelkemből te taszítsd ki a kételyt."
Szólt; mire apja levette fejéről mind a vakító
fénysugarat, s intett neki, hogy közelebbre kerüljön,
át is ölelte: "Megérdemled, hogy meg ne tagadjam: