Következésképpen a megosztott Európa arra van ítélve,
hogy egyre kevésbé lesz fontos.
Az a kísérlet, hogy a választóvonalakat fokozatosan az
orosz határok felé próbálják elmozdítani, kölcsönös
szankciókat és katonai konfliktusokat szít, ami azt
eredményezi, hogy Nyugat-Európa egyre inkább az USA-ra
támaszkodik.
Stratégiai autonómia nélkül az EU és Oroszország közötti kapcsolatok az amerikai-orosz
kapcsolatok túszaivá válnak, olyannyira, hogy a nyugat-európaiaknak alig van mit
hozzátenniük.
A hidegháború idején a kontinens legalábbis a figyelem középpontjában állt, és az USA számára
kulcsfontosságú prioritást jelentett, míg a jelenlegi korszakban az EU-tagok egyre inkább az
USA-tól függenek, amely viszont kénytelen Kelet-Ázsiát, mint súlypontot előtérbe helyezni.
Megbízhatatlan partner?
Az EU és Oroszország közötti diplomáciai kapcsolatok gyakorlatilag megszűntek, ami arra
utal, hogy a blokk elveszíti jelentőségét mint páneurópai biztonságszervező intézmény.
Az EU kollektív hegemóniaként prosperált a páneurópai térségben, mivel egyoldalúan
tudott fellépni és elrettenthette Oroszországot a válaszlépéstől. Mivel a világ egyre